Az egész estés, új színpadi szöveg terve (szinopszisa) és egy, ebből kidolgozott jelenet

Az egész estés, új színpadi szöveg terve (szinopszisa) és egy, ebből kidolgozott jelenet

Az új színpadi szöveg terve (szinopszisa):

A szövegben sok irodalmi 'áthallás' van, ezeket idézőjelekkel jelzem. Így a szöveg többet tartalmaz, mint amit mutat, mert rejtetten, az irodalmi és filozófiai asszociációk síkján - feltételezve az olvadóban illetve a nézőben ezt a közös kulturális hátországot - tartalmai bővülnek és tovább nyílnak. Előfordulnak a szövegben Pilinszky, Weöres, Vörösmarty, Edith Stein, Herakleitosz, Wittgenstein, Nagy László, Rilke idézetek, melyek mindannyian ablakok azokra a világokra és tartalmakra. Drámatörténetileg Büchner Leonce és Lénájának hatása érezhetően hatott rám a szöveg írásakor, főszereplőim nevét is innen merítettem, illetve Beckett Godot-ra várva. Ezeket az irodalmi áthallásokat ezennel bevallottam.

A szöveg misztériumdráma, szövegében és színpadi akcióiban is erősen támaszkodik valamilyen átértelmezett spirituális, vallási, rituális hagyományra, ami nem lehet idegen a színháztól, hiszen benne gyökerezik.

A dráma három felvonásos, ezek jelenetekre tagolódnak a drámaírás bevett hagyományai szerint.

Az Első felvonás első jelenetében megjelenik a Kar, a görög drámák mintájára és rituális akciók történnek a tér és az idő megszentelésére, majd színre lép Léna, a női főszereplő, közte és a Kar között intenzív szövegváltások történnek, Léna személyisége, múltja, érzelmi helyzetei ezek alapján rajzolódnak elénk. Az Első felvonás második jelenetében megjelenik Leonce, a férfi főszereplő. A dráma ettől a ponttól kezdve egy konkrét párkapcsolati helyzet alakulásait követi nyomon. Leonce, Léna és a Kar együtt alakítják a helyzeteket és értelmezik a maguk és egymás számára azt, ahová kerültek, azt ahol jelenleg tartanak és ahová szeretnének eljutni. Rituális akciók, performenszek is tagolják vagy rögzítik, értelmezik ezeket az állapotokat. Ilyen a születés metamorfózisa, vagy a tűz-zel kapcsolatos játék. Ebben a jelenetben sok mozgásszínházi, szituációs és improvizációs elem van. A Második felvonás első jelenetében megváltozott tér, idő és világítás jelenik meg. A világítás tagolja az időt, az éjszaka, a dél, a nappal és a hajnal stációi a kapcsolat állapotait és a szereplők érzelmeit is szimbolizálják. A Dél jelenete a középső szövegtörzs szerint és állapotban is, más fényben jelenik meg. A színpadtér is marad szimmetrikus, középre fókuszált látvány. Leonce, Léna és a Kar statikusabb jelenetet játszik. A Második felvonás második jelenetében leonce és Léna párbeszédét halljuk, itt van egy kis vetítés beépítve középen diavetítés vagy 'szupernyolcas', a gyerekkori emlékekről. A Kar és a Karvezető (Kar 1) és Léna között kezdődik és folytatódik a párbeszéd, ez érdekesen emel ki a térből és az időből, új helyzetet teremt, újabb értelmezési síkot, lehetőséget. Megjelenik Leonce. A Harmadik felvonás első jelenetében megváltozik ismét a fény, vagyis az idő és a vetítés is. Ez sokkal inkább és egyre inkább szól a szimbolikusabb síkról. Leonce, Léna és a Kar tagjai vannak jelen, sok mozgás és vetítés zajlik. A Harmadik felvonás második jelenete már átmenet s minden eddigi sűrítése, megoldása, már a helyzet jövőjét vetíti előre, rituális és szimbolikus síkon.

.

Egy kidolgozott jelenet helyett én közreadom az eddig elkészült, közel hiánytalan szöveget:

- A színpadi szöveget Gabnai Katalinnak ajánlom -

: