Árik Zsófia:
Ameno Kardal
misztériumdráma három felvonásban
Szereplők:
Leonce
Léna
Kar: 8 tagú
Kar 1
helyszín, díszlet, fény, hang, látvány, jelmez, kellékek:
A legfontosabb, középső elem a kő vagy szikla (fekete kocka). E felett a csillagos ég van (vetítve). Máskor vörös naplemente vagy napfelkelte. Máskor déllé változik és előttte ebédlőasztal lesz. A Kar körbeveszi, mögötte félkörben áll vagy részútosan mellette, előtte. A tér mozgások és szituációk által oszlik terekké és ez az időt is tagolja. Itt van a találkozás a Karral, ez a Kettő találkozása, a kő fölöttről szól le a hang és a három hang is. A telefonhang oldalról szól be. Asztal illetve teáskancsó, teáspohár van oldalra bekészítve. Lufik és zsinegek is. A végén szivárvány lesz a kő fölé vetítve. Jó lenne a Követ megforgatni vagy forgószínpadra rakni, ha ez nem megoldható, akkor az ég tudjon megfordulni a rávetített csillagokkal. A fényen múlik minden és a hangokon. Lehet az egész darab eltáncolt vagy egyes elemei eltáncolhatóak. Legyen celofán is, illetve a díszlet mögött hátul lemezek, fémek, alufólia és tükör a dörgés, csörgés hangjaihoz. Fémek, tükröződés és árnyjáték. Liszt, fehér testfesték, angyalszárnyak. Művirágok, szappanbuborékfújó, pöttyös labda.Ugrókötél, hullahopp karika, balettcipő Egy hal. Sarló. Telefon. Nagy színes latex anyagok. Képek és égő tűz. Asztal, két szék, teríték. A kar fekete alapruhába van öltözve, esetleg egy kis pirossal. A Kar 1 hangsúlyosabb pirosat kap a torka köré. Leonce-on kék alapruha és angyalszárny van. Lénán piros alapruha és piros rakottszoknya, vagy tütü és angyalszárny. Persze a szárnyak fontos kellékek. Ezek lehetnek kékek, fehérek, aranyszínűek, ezüstösek vagy pirosak, zöldek vagy narancsossárgák, csak feketék ne legyenek, az Isten őrizzen meg minket a fekete szárnyaktól! Színes fénnyel is meg lehetne oldani. Az első szín piros és fekete. Az első szín a kék. Ennek folytatása a vörös. Aztán újra - megkönnyebbülés - kék következik. Majd sárga, narancssárga: a dél színei. Amikor a telefonhang szól elsötétül minden, csak a csillagok világítanak és a lányon van egy kis halvány fény. Léna emlékei lehetnek mögéjük-rájuk vetítettek, konkrétan mini-mozit lehetne levetíteni esetenként szuper nyolcassal..Gyerekkórus szerepelhet az elején és a temetős-feltámadós jelenetnél. A krétakör meg lehet rajzolva a Kő körül, de lehet egyszerű fénykör is, szeretném, ha rituálisan liszttel lenne 'felszentelve' a hely. A tűz lehetne valódi, a képégetésnél ha ez megoldható. Sötétedések - világosodások vannak, több színű fény kell, ez az időt tagolja és érzelmeket is megjelenít. A ritmusváltások, dinamizmus és mozgás tagolja a szövegeket, a belső dinamikában bízva drámai szövegből dráma válik, persze ennek megvalósulása mindig jelenlét - függő, ami intenzitás, koncentráció és inspiráció. Fontosak a feszítés és lazítás ritmusai, az egyéni és közösségi rítusok, ahogyan egy törzsközösség vagy egy párkapcsolat rendeződik, ezeknek mozgásos formáit keresem s annak stádiumai, kinagyítva állapotokként, emlékképekként vagy folyamatában adják a látványt. A darab egy párkapcsolat története avagy megváltástörténet.
Első Felvonás, első jelenet
(Kar, Léna)
Kar ( a Kar egyes tagjai egyesével szólalnak meg, egymás szavába vágva vagy kiegészítve)
kar 1: - Az első hullám összetörte.
kar 2: - A második hullám széjjeltépte.
kar 3: - A harmadik hullám darabjaira mosta.
kar 4: - A negyedik hullám összemarta.
kar 5: - Az ötödik hullám fogain fennakadt.
kar 6: - A hatodik hullám gyengéden karjaira vette
kar 7: - S a verdesés, az iszonyat minden zengésével
kar 8: - puhán mint a bársony és síkosan, mint a selyem
kar 1: - bőrét nyalta a hullám.
kar 2: - Gyengéden megmosta arcát.
kar 3: - Kezeit.
kar 4: - Bordáit.
kar 5: - Mellei alá nyúlt.
kar 6: - A haját simára fésülte.
kar 7: - A hátán lecsúszott
kar 8:. - Körmeit lecsiszolta.
kar 1: - Lábai bőrén játszott.
kar 2: - Hasán csak szégyenlős kamaszszerelemmel
kar 3: - De ujjaival, ahogyan a nyár.
kar 4: - Nyaka nem meredt ki, mint rendesen.
kar 5: - Fogai zápor. Mosolyával.
kar 6: - Ajka fehér lett, mint a letépett fejű rózsa.
kar 7: - Szirmai kifakult véresen bőre mellé úsztak.
kar 8: - Melle nem hullámzott.
kar 1: - Szeme nem nézett.
kar 2: - Libabőrös nem volt.
kar 3: - nem volt elrútítva a teste.
kar 4: - csak mint a tapasztalt nőé alvás alatt.
kar 5: - Szempillái és szárnyai nem hátára tapadva, hanem mellettte vitorlaként szétterülve.
Kar tagjai egyszerre: - Fehérek.
Kar tagjai soronként egyenként:
kar 1: - Merevek.
kar 2: - Nem hiszem.
kar 3: - Csak mint az alvó test egyre fehérebbé válva.
kar 4: - Mint az ágyban fehér párnák közt
kar 5: - Tükröződik.
kar 6: - Megfeszülve alszanak.
kar 7: - Némán fázva.
kar 8: - Tükröződve.
Kar tagjai négyen középen egyszerre:
- Ameno. Ameno glorie. Ameno glorie. Ameno glorie.
Kar két legszélső tagja egyszerre:
- Akkor is csak a maradék üdvözül!
kar 1: - Hol marad?
Léna: - Barlangba szeretnék visszabújni. Mint egykor a Teremtés árnyékába. Az anyaölbe. A fák alatt. A házak belsejében. 'Kutyaólak csöndje'. Meleg van. árnyék van.
Kar 1, 2. 3: Itt van. Barlang van itt.otthon vagy.
Kar 4: - Hol maradtál? Hova maradsz?
Gyerekkórus: - Karcolások
Léna: - ölelnék, nem ölnék.
Kar 1: - "A saját halálát add ó Uram, mindenkinek, mely kín, gond, szerelem közt önsorsából nő ki lassudan"..
Kar 2. - " Mert nem vagyunk mi csak héj és levél. De a gyümölcs, a lényeg és a cél: a nagy halál, mely bennünk terem"
Kar 3 : - Fölkelt a nap. És minden, mi puszta volt eddig, kivilágosodott és meglátszott a puszta. A Hely.
Kar 4: - "Én magam inkább a középre állok."
Kar 5: - Itt vagy. vagy inkább itt maradtál.
Kar 6 : - Kibújnék az árnyékomból. De barlangból kimerészkedni is gyávaság.
kar 7: - " A tűz lobog."
Kar 8: - " Becsukódnak a nappalok".
Kar 1: - " Kint kései sirató."
Kar 2. - " Magvát veti ki a hó"
kar 3: - "A tél megőszült. Hirtelen őszült az meg, mint az Isten."
kar 4: - Ősz van. Megőszültél.
Kar 5: - Ez egy állapot.
kar 6: - "De dolgok nincsenek, csak cselekvések vannak."
kar 7: "A világ tények halmaza. A tény az, ami: van.".
kar 8: - A tény valami tényleges-van.
kar 1: - Mi az, ami adott? ami marad?
kar 2: - Zavaros víz a csésze alján.
kar 3: - Üledékek vagyunk, akik ide iszaposodtunk vissza.
kar 4: - Magunkat elhagyó és mégis magunkban maradó lényegek.
kar 5: - Mozgó állapot. Mozgó lényeg a cselekvés.
kar 6: A semmi kifesztített állapota.
Kar együtt: - Cselekedni kellene!
kar 7: - De a jelen a legmozdulatlanabb.
kar 8: - És a felhők mozgó ürességgek másznak el feletted és rádmordul a reggel az a józan, az a sárga és a Nap ébredő szemmel végigfigyel a tájon.
Léna: - Ébredni kellene!
Kar 1: - Hétfő. Valami új kezdődik.
kar 2: - Kedd, kavicsok, semmi.
kar 3: - Szerda, porrá őröl a szerda.
kar 4: - Csütörtök, megnyugszol.
kar 5: - péntek, igen a péntek az jó.
kar 6: - szombat, visszavonulni kell a felhőkkel.
kar 7:- vasárnap: Istennel töltött idő.
kar 8-al együtt:- És a történet kezdetét vette
Kar 8: - "Mert lehetetlen a koppanás nem koppanása".
kar 1: - Csak az út van.
kar 2: - Csak az út keménysége vagy lágysága az, ami van
kar 3: - A többi mind ugyanaz.
kar 4: "Az út felfelé és lefelé ugyanaz."
Első felvonás, második jelenet
(Leonce, Léna, Kar)
( Leonce valahogyan bekerül a színpadra)
Leonce: - Nem igaz.
kar 5: - Csak az út van.
Leonce: - Az út mégis valami tétova kóborlást jelent.
Léna: - Rajongok.
Leonce: - A valóság az, hogy elfáradtam.
Együtt: - Csináljunk egy boldog béke-pillanatot!
(Megtörténik. Kimerevedik a kép, megtart minden póz) Szünet
Szünet.
Szünet.
Leonce: - Most már ideje dönteni.
Léna: - Huszonöt.
Leonce: - Ez az utolsó szavad?
Léna: - Az a baj, hogy a válaszom a magam számára is csak egy bizonytalan huszonöt marad.
Leonce: - Mégiscsak maradjunk. Ketten.
Léna: - Nem találsz rám. Nem.
(játszani kezdenek. vagy komolyan veszekedni. Bújócskázni. Előjáték jellegű közjáték)
Leonce. - De.
Léna: - Nem
Leonce: - De.
Léna: - Nem.
Leonce: - De.
Léna: -Nem.
Leonce: - Dem.
Léna: - Itt vagyok - Itt vagyok. - Itt vagyok. Csak az ördög tudja hol vagyok!
Leonce: - Elbújnék egy asztal alá.
Léna: - Ajtóstul rontanék a házba.
Leonce: - Ágyba feküldnék egyedül.
Léna: - Viszlek, viszlek magammal.
Léna: - Tüzet viszek, nem látjátok?
(körjáték a Karral)
-Tűz. Tűz. Tűz. Tűz.
- Hagyj ellobogni, lobogni, ellobogni. Élek. élek. Élek. Lélek. Lélek. Lélek. Éget. Éget. Éget.
Kar 1: - De jön a Szél és vihar jön.
kar 2: - Jön a víz és lemossa.
kar 3: - Jön a föld és letörli
kar 4: - kövek összezúzzák.
kar 5: - patakok visszamossák.
kar 6: - Nap elsüti, víz nem öntözi mégsem
kar 7: - a szerelmet..
kar 8: - "ki viszi át? ki viszi át fogai közt tartva a szerelmet a túlsó partra??"
kar 1: - a földbe hullott magot
kar 2: - tüskék megfojtják.
kar 3: - madarak elkapkodják
kar 4: - eső elviszi, Nap nem szárasztja
kar 5: - betonra esett, gyökerezni nem tudott
kar 6: - kemény földre esett, nem tudott benne.. megkapaszkodni.
kar 7: - szegény mag
kar 8: - Jó földet akar
kar 1: - "Hullni, hullni hagyja.."
kar 2: - " A magavesztőt az Isten is hullni hagyja.."
kar 3: - " ..s nem fogad be semmi anyaöl".
Léna: - Ennyit a földről, a barlangról az árnyékról.
kar 4: - A tűzről, a vízről és a lélekről
Leonce: - Arról, hogy egyedül vagyok és ez rossz így.
Léna: - Arról hogy nem vagyok egyedül és ez így még rosszabb
Mindannyian egyszerre: - Isten van.
Leonce: - A mag nőni szeretne
Léna: - A föld befogadná.
kar 5. - a semmibe hulló magot.
Leonce: - El kell engedni, hogy belehulljon.
Léna: - Az a feszültség, amíg magadnál, magadban tartod.
kar 6: "A magavesztőt az isten is hullni hagyja.."
kar 7: - " s nem fogad be semmi anyaöl."
( egy oldal a kéziratból hiányzik itt, folytatás a következő oldalról:)
Léna: - Neked is jó reggelt! Ki vagy?
leonce- "Szaladok. A vihar elől az emberekhez". Ki vagy?
Léna: - Nem úgy: te állj s felelj ki vagy?
Leonce: - Olyan, aki a csillagok alatt esett és kelt. Akit a fekete öntözött. Asszonyok kitakartak s betakartak. Olyan, ki mégis, mindezek ellenére egyedül kószál.
- Kisfiú vagyok.
Léna: - Azt hiszem, te vagy az, akit kerestem. Leonce a másik bolygóról, a csillagfiú. A kékhajú Leonce.Olyan sokszor éreztelek, kerestelek a Szélben meg a csillagokban. Félrehajtottam minden éjszakát, hogy odaát, ahol egy kis hideg fény van megsimítsam fehér arcod, kihűlt kezed. Csillaggyerek.
Leonce. - Elbújtam s előbújtam.
Léna: - Látod azt a sziklát? (a fekete kockára mutat a Tér közepén) Az takart el előlem.
Leonce: - Látod azt mondtad, jó reggelt, s közben éjszaka van, mint a Holdon mindíg. Mind a ketten a hajnalt várjuk. Mondd csak, te miért vagy egyedül?
Léna:(kifelé a közönségre mutat végig) - Csak annyira vagyok egyedül, mint itt mindenki
(Kar elborzad, hátat fordít nagy megrökönyödéssel)
Léna: - Ledves. Üljünk le erre a kőre. (Szünet) "Én balról, te meg jobbról."( Szünet) Sok közös van bennünk. (Szünet). Te meg én találkoztunk most. (Szünet) Úgy is van
Leonce: - Várj, mutatok valamit! (elővesz a zsebéből egy halat, megmutatja, a lány megvonja a vállát)
Léna: - Én a virágokat és a szelet sokkal jobban szeretem. Amúgy kavicsookat gyűjtök.
(láblógatás a sziklán, gyerekes zavarbajövős helyzet mozdulatai, hajcsavarás, lábak keresztezésének váltogatása, egymásra néznek, újra el oldalra stb..)
Leonce: - Történt már veled úgy, ahogyan velem?
Léna: - Miért veled hogyan történt?
Leonce: - Egyszerű történet.
Léna: - A pillangók élete is egyszerű, ahogyan a ..
kar 1: - ahogyan a halaké,
kar 2. - a madaraké,
kar 3. - a köveké,
kar 4: - és a farkasoké.
kar 5: a buszoké,
kar 6: - a fáké,
kar 7: - a házaké,
kar 8: - a tárgyaké a falakon,
kar 1: - a szobákban. 'dans le chambre'..
Leonce. - Mindenesetre örülök, hogy találkoztunk
(megfordul körülöttük a csillagos ég. Leonce menni akar, de Léna visszatartja)
Léna: - Egyedül vagyunk. Teljesen egyedül.
(megtapogatják egymást)
Leonce és Léna együtt: - Nem vagyunk egyedül.
(Ütik egymást. Aztán leülnek, szituációs mímes mozgásgyakorlatok a helyzet megoldási alternatívái, egyensúlykeresési gyakorlatok, helycsere)
(Szünet) teljesen lenyugszik a pulzus, a légvétel elcsendesül
Leonce: - Szeretlek
Léna: - Ott tartottunk, hogy köveket gyűjtök. Minden zsebemben találok egyet. Ezeket néha elajéndékozom, de senki sem érti. Nem értik, hogy golyót kapni a tökéletességet jelenti. Hogy a kövek bolygók. A kövek sugárzások, azaz erők. Mozdulatlan, lelassult információ, sűrített, kristályosított intelligenciaforma és harmónia. Én tudod a különböző színekre festett üvegkavicsokkal is... csak azt akartam.. azt szerettem volna.. (majdnem sír).. hogy szeressenek.. Hogy megértsenek. Ez olyan, mint egy egész galaxist ajándékozni. De az emberek nem értik.
Leonce: - Én meg katona voltam, földre estem.
Léna: - Szeretem az utcákat, ha vizesek.
Leonce: - Részemről a hideg eget.
Léna: - Rossz ember voltam, de angyal akartam lenni.
Leonce: - Szerintem mindannyian angyalok vagyunk (Szünet)
Léna: - Szeretlek.
Kar egyszer: - És a történet kezdetét vette.
(Mozgásszínház, némajáték. Sörliznek, futnak a Kő körül, játszanak, lassan köréjük zárul a Kar gyűrűben)
Léna: - Kitapogathatóan körénk zárult a tér.
Leonce. - Egy kéz tart vissza hozzád, nem mehetek el tőled soha örökké.
Léna: - Ennek valamilrt így is kell maradnia.
Leonce: - A hely, ahonnan idejöttem, messze van. (Szünet) De ez az 'itt' olyan furcsa.. (Szünet)
Leonce: - Add ide a kezedet! Ez a kéz sohasem üres. mert teljesen benne vagy. Látom benne a múltad és a jövőd irányát, az arcod, mint a Napban, a Holdban.
Léna: - Gyászolok. ahogyan ez a fekete ég is. Ezért fehér ruhát veszek
mindketten, gyorsan: - Ütött az óránk, egy-kettő!
(vetkőznek, alattuk testszínű sztreccs alapruha van. Öltöznek, angyalszárnyakat vesznek föl, segítenek egymásnak)
Léna: - Önzőek lettünk, mert szentek akartunk lenni.
Leonce: - Megvakultunk mert látni szerettünk volna.
Léna: - Felfelé hullunk vagy lefelé?
(Léna fejenáll, kézenáll, A Kar tagjai segítenek neki a pózokat megtartani. össszegömbölyödik, toporzékol. improvizáció Leonce figyeli mozdulatlanul, érzelemmentesen).
Léna: - Kitörni kellene!
(Fémek hangja. dörgés, villámlás, recsegés, koppanások. tükröződések. Celofán burkok kerülnek be, burkokból szabadítják ki magunkat, bebábozódnak és kibábozódnak, belül árnyjáték van, sziluettjáték a fénnyel, árnyékkal, vetítés is zajlik festékfolyatás, magzat az anyaméhben, NST hangok. Születés után kiszállva fehérre festik egymást testfestékkel. Ez lehet szenvedélyes, heves és lehet nagyon lassú, gyengéd. Mindenképpen rituális-szexuális, a ritmusát a pár dönti el, beavatásos festés.)
Együtt. - Ilyen nászéjszakát szerettem volna.
Léna: - Tudod, újjá akartam születni veled. Akkor bennem a világ is újjászületik és boldogabb lesz, ha én is boldog leszek. A kincseimet megtartani kellene vagy odaadni. Nem tudom mire vagyok képes, merhetem-e.
Leonce: - Ez egy eldöntetlen kör. Lépj ki a krétakörből!
(Leonce lisztet szór Léna és a kő köré, a lány táncol forogva végig a körön)
Léna: - Ez olyan, mint a Naprendszer születése.
Leonce: - Szeretném szétrepeszteni körülötted a burkot. Segítek neked megszületni.
Léna: - Ott voltam minden halálodnál és születésednél. Ismerem a múltad. Minden arcod. Ismerem benned a jövő irányát. Egyedül a jelen: az a bizonytalan.
Második felvonás, első jelenet.
(Leonce, Léna, Kar)
(Fény le, Kar takarít, bejön középre egy asztal (vagy a fekete kocka lesz megterítve) két oldalán egy-egy székkel, teríték, sárga fény emelkedik)
Léna: - Közben dél lett. Minden menjen rendben. Nagy a munka kicsi a zaj. Tudod: számomra legfontosabb: a stabilitás!
Leonce: - Ne félj, tartalak, ha kitartasz mellettem.
Léna: - Főztem. egyél.
(az oldal a kéziratból hiányzik, folytatása következő oldalról):
Leonce: - Nem, drágám. Sajnos nincs tökéletes egység. Ehelyett pulzáló fenntartása van a fénynek és az anyagnak, fénnyé gyorsul és anyaggá lassul minden. Ez a harc, a szabadság és az indifferencia.
Léna: - De az indifferencia már nem szeretet. Az Egy képtelen rá, ezért csak a Kettő tud szeretni és én egy akarok lenni veled.
Leonce. - "A kettő konfliktusát az Egy oldja meg a Hármon keresztül".
(Kar 1, Leonce és Léna felállnak valamilyen formában hármasságot szimbolizálni)
Kar 1: - Ezért álltunk így fel.
Léna: - Miért szerinted ez most egy kielégítő és megnyugtató megoldásnak tűnik? (Leonce tanácstalanul áll, Léna nézi, idegesen topogni kezd és kifakad, improvizáció)
Léna (meséli Kar 1-nek): - És itt csörrent meg a telefon. Odaálltam. Tudod, félek odaállni, de néha muszáj és akkor odaállok. Közben a tükörben néztem magam.
Léna (Leonce-nak, érzelmileg teljesen másképp, feldúltan). - Miattad, miattad van ez az egész. Nem miattam
Léna (még mindig Leonce-nak aztán kifelé): - Az is kiattad van, hogy már megint beesteledett.
(Szünet)
Léna: - Ne nézz rám így! Mintha én tehetnék róla, hogy ez az éjfekete lepel megint ránk borult s burokként kötött újra össze. Tudod mennyire nem tudom a fejemen az eget egyensúlyozni. Tudod mennyire nem mindegy, hogy milyen színűek a felhők meg hogy este van-e vagy reggel, esőfelhők jönnek vagy aranyidő van. Utálom a szaturnusziakat! De ez a fekete... védelmező is volt. Úgy érzetem magam ott és akkor ahogyan anyám ölén érezhettem.
Léna (kifelé a kar 1-nek): - Tizenegyedike van- mondta akkor ő. Tudod, az a határozatlan huszonöt, amit válaszoltam, ami azt jelenti, 'nem' valójában a tizenegyedike is. A katasztrófa napja. Az első találkozásunk.
Leonce. - Ó, mintha a temetésed napja lenne!
Léna: - Az volt, de azóta újra megszületttem Széltől és víztől, esőtől meg Lélektől, hogy hogy nem élve eltemettek el s a föld alól, akkor is, újra is megszülettem.
Második felvonás, második jelenet:
(Kar, Leonce és Léna)
(A Kar tagjai, mint gyerekek ugrándoznak, virágot szednek, lepkéket kergetnek, vetített kép forog közben, középen egy szupernyolcasról, gyerekkori emlékek forognak. Léna épp akkor jön elő földesen, Leonce a másik oldalról váratlanul. Egyikük sem tud mit kezdeni a másik jelenlétével)
Kar1: - Akkor összegezve ez a darab a te meghalásaidnak és új életeidnek szűk montázsa?
Léna: - Miért ez önző dolog?
Léna (kifelé, a közönségnek): - Ti ezt önző dolognak tartjátok?
Léna (Kar 1-nek) :- Tudod, Leonce és én gyakran jártunk kint a szabadban és ilyenkor piros és kék virágokat szedtünk, mégis rothadó szaga volt az egésznek így utólag, pedig akkor tavasz-szaga volt. A diafilmkocka széle megégett, felhasadt, nem lehetett újra lejátszani. Tudod: olyan kép volt, aminek a széle már csöpög és elmosódnak a részletek. Sejtettem én ezt, hogy csak álom, de csak néha, félve és bizonytalanul mertem utalni erre neki, nehogy felébresszem. Tudjátok mint amikor az álmodónak halkan a fülébe súgjuk az igazságot, vagy a szíve fölé bánatűző levelet takarunk, vagy amikor a megvarázsolt kagylót az ágya alá rejtjük, felrajzoljuk a franciaágy fölé a csillagokat gondolatban és .. és..
( Leonce bejön. Kék haja van):
Leonce: - Piros virágokat hoztam neked, Léna.
Léna: - Nem sírtak, amikor letépted őket?
Leonce: - Nem, ehelyett nevettek és csilingeltek örömükben, mikor megtudták, hogy neked hozom őket. Ők a te koronád ékkövei lesznek, ragyogó sugárkoszorú a tündérkirálynőnek
(a koronát ügyetlenül Léna fejére teszi, ügyetlenkedik vele egy kicsit, meg is botlik)
Leonce: - Igazítsd meg kérlek, ügyetlen vagyok
(mindkettejük hátán lógó kék szárnyak vannak, mindketten mezítláb)
Leonce: - Megáll az idő amikor veled vagyok.
Léna: - Ez így van, de jó ez? Én megijedek ettől, a megváltozott időtől és tértől, ez a valószerűtlenség..
Leonce: - Miért kérdezed folyton, hogy jó-e? Miért, talán nem jó?
Leonce: - Az a te bajod, hogy mindent meg akarsz érteni.
Léna: - És ezt épp te mondod! "A szívem elvesztette a kapcsolatot a fejemmel", emlékszel? Na, ez se helyes így.. (mutogatja, hogy Leonce sincs teljesen rendben)
Leonce: - Nem tudom. De én nem érteni, hanem érezni akarom, hogy szeretlek.
Léna: - Biztos, hogy én vagyok az akit szeretsz és nem ez? (cigánykerekezik) netán ez (bukfencezik), vagy talán ez (fejenáll, kézenáll), esetleg ez, (felkacag) vagy ez (megsimogatja a fiú arcát,f élrefordítja a fejét) körbeugrándozza, csiklandozza, játszik vele, hozzábújik, makacskodót játszik, elvesz tőle valamit, etc, etc.. )-t szereted bennem?
Mégis mit vagy kit szeretsz bennem Leonce??
Leonce: - Igen, ezeket mind szeretem. De még ezeknél is sokkal többet: Téged szeretlek s a távolságot, mint üveggolyót..
Léna: - Hagyd az üveggolyókat!
Leonce: Téged tartalak a kezemben
Léna (félre): - Ha ugyan van kezed, s nem démon az is, Leonce. Már nem hiszek a kezed s a magad valóságosságában
Léna (megváltozva, hangosan kifelé Leonce-nak) - Add ide a kezedet, hadd érintem az arcodat is!
valóságosnak tűnsz, mégis csak annyira vagy valóságos, amennyire az embernek álmában tűnik valami valóságosnak.
Leonce. - És én filozofálok!
Léna: - Én csak félek. Az időtől, ami illúzival telik és tőled. Attól, hogy nem vagy - s talán titkon attól is, hogy nem vagyok. (kilép előre, Leonce kilép hátra a fényből)
Második felvonás harmadik jelenet
(Léna, Kar, Kar 1)
Léna (Félre a Karnak): - Igen, ilyesmikről beszélgettünk.
kar 1: - Ne félj. nem vagy te ezzel egyedül. Én egy sor angyalt ismerek, akiknek hasonló gondjuk van a valóságosságokkal.
Léna: - Tényleg?
Kar 1: - Tipikus angyalprobléma. A 'nem azonosítom magamat a testemmel'- hülyeség.
Léna: - Azt hiszem igazad van. De ez azért mégiscsak furcsa. Az énkép dolog a tükörben. Mindegy, nem paráztatlak ezzel.
kar 1:- De, mondd csak el bátran
Léna: - Se bátor nem vagyok se beszélni nem akarok erről.
A lényeg az, hogy a városból hiányoznak a virágok, a madarak, a fák és hiányzik a levegő is. Meg nagy eget akarok látni.
Kar 1: - Azért a Nemzetinél jó leülni.
Léna: - Igen ott jó. Meg a Dunaparton vagy az Alagút fölött. Egy csomó jó hely van. Gondolkodós helyek, ahol az emlékeidet és érzelmeidet hagyod, megnyitott színes csatornákat, amiket a következő járókelő tudtán kívül belélegez azt, hogy ott voltál, a része lettél. Nagyon furcsa ez az egész.
Kar 1: - Ismersz valakit?
Léna: - Nem tudom, hogy ismerek-e.
(A Kar tagjai járékelőkként haladnak el, rendezett sorokban a járdán, vagy járműveken kapaszkodnak, bicikliznek, mozgólépcsőn haladást imitálnak, etc..)
Léna: - És ha megállítom a képet, mint a mártrixban megállnak? (megállnak, megtart a póz) és ha azt mondom, tapsolok egyet tovább folyik minden?(elindulnak). Érdekes. A tudat befolyásolja a létet, mondják. meg mondják azt is, hogy a világ mint akarat és képzet. Mindegy, nem akarlak terhelni ezekkel a részletekkel, ne haragudj.
Kar 1:- Folytasd csak.
Léna. - Csak olyan nehéz könnyen járni! Úgy értem kikerülni a pocsolyákat vagy beleugrani, játszani a járdaszélén egyensúlyozósat. Olyan nehéz. De én mindig boldog vagyok.
kar 1: - Ez jó.
Léna: - Tudod én egy másik országból jöttem.
Kar 1: - Tudom és Leonce is,.
Léna. - Ő is de Leonce nem úgy ahogyan én.
kar 1: - Hadd töltsek teát neked
(kar egy teát tölt a kancsóból a pohárba, Léna megissza)
kar 1: - És hadd töltsek még egyszer:
(Kar 1 tölt, Léna megissza)
Léna: - Köszönöm.
kar1: - Megpihenni kellene.
kar 2: - Nem elpihenni, hanem megnyugodni,
kar 3: - megtérni.
kar 4: - Itt béke van.
kar 5: - Ez a Csend háza.
kar 6: - Ez a béke háza.
Léna (issza a teát): - Igen (issza tovább)
kar 7: - ez a Fény háza.
kar 8: - ez a Hold háza.
Léna: - Hagyjátok már abba!
(Kar megsértődötten összefonja a kezét, arcot vág)
Léna: - Nagyon jó Istennel élni!
(Kar bólint)
Kar (együtt, egy irányba nézve hirtelen, rá): - És Leonce?
Léna: - Ő velem jár, nem Istennel. talán rajtam keresztül jár Istennel, Ó ha én már átláttszó volnék és tökéletes.
kar1: - Ha átlátszó volnál édesem, akkor most mindannyian látnánk ahogyan a tea végigfolyik a nyelőcsöveden és lefolyik a gyomrodba, meg látnánk a szerveidet dobogni meg a nedveidet áramlani és az irtó gusztustalan lenne.
Léna: - Javíthatatlan vagy, Karnagy.
Léna: -Igen, ilyen szeretnék lenni, baj? Ez a szent dolog olyan....
(Leonce bohócruhában bejön, Léna gyorsan búcsúzik)
Léna: -Ne haragudj, de nekem most mennem kell (és feltesz egy krumpliorrot)
(orrhangon folytatja): - Halaszthatatlan dolgunk van..
kar 1: - Menjetek csak! Jó munkát!
(Kar leteszi a poharat a kis asztalra, azzal együtt hátrál, elmenőben szól utánuk:): "és vigyázzatok, hogy meg ne üssétek a lábatokat a kőbe!"
Leonce: - Hogy értette ezt?
Léna: - Ő már csak ilyen. Ez egy furcsa áldáskívánás volt, olyan, mintha átok lenne, de ne ijedj meg a stílusától.
leonce: - Végülis köveket cipelni megyünk.
Léna: - Úgy van.
(hátizsákok vannak rajtuk, benne zsinegek)
Harmadik felvonás első jelenet:
(Kar, Leonce, Léna)
(Kar tagjai járnak-kelnek, Köveket cipelnek, tesznek le, vesznek föl, nézegetik, örülnek neki vagy kidobják, becsmérlik, elcserélik, mutogatják, elrejtik, ellopják, etc..) a letett köveket Leonce és Léna fölszedi, zsineggel lufit akasztanak rá és felküldik a levegőbe)
Leonce: - Nehéz munka hordozni egymás terheit
Léna: - Nagy a munka kicsi a zaj. Ezek csak.. (szünet).. kövek. Ha nehezek, hát nehezek. Ne elégedetlenkedj, inkább légy boldog! Te is tudod, hogy ez kitűntetés!
Leonce: Ha meg nem köveznek érte minket is a végén.
Léna: Szép kis mulatság lenne, de már régóta nem szokás, köveket gyűjteni más dolog, de dobálni....(szünet) azt nem szabad! (ujjával mutatja)
(megállnak. a Köveket mind egy helyre viszik, halomba hordják, aztán leülnek középen a Kőre)
Leonce: - Úgy ülünk itt, mint régen
(lábát lógatja, himbálja)
Léna: - Azért nem teljesen úgy. Azóta ujjászülettünk.
Leonce: - Én azon az estén születtem újjá általad
Léna: - Nem általam, ezt te is tudod, én csak közvetítő vagyok
Leonce (kitart omladozó ateizmusa mellett): - Akkor a csillagok csinálták. Mit tudom én, nem érdekel, ki csinálta. A csillagok könnyeit, ahogyan virágok szirmait is szívesebben cipelném, mint ezeket a ...nehéz köveket.
Léna: De a te dolgod: nehéz köveket cipelni. Tudod, hogy ezek tartanak itt, hogy fel ne repülj, mint egy elszabadult papírsárkány vagy héliumos lufi. Ezek kötnek ide, szóval: ne ellenkezz!
Leonce: - De nekem nincs kedvem köveket cipelni, nem érted?
Az emberek ráadásul röhögnek rajtunk!
Léna: - Te látsz bárkit is aki nevetne?
Léna (ki a közönségnek). - Miért nem nevettek? Nevessetek! Most miért nem nevettek rajtunk?
Legalább valami hasznosat csinálunk, teljesen mindegy, hogy nevetnek-e vagy sem, láthatatlanul terheiket cserélgetjük, szivárvánnyá felkönnyítjük, sebeiket varrogatjuk össze...
Leonce: Tudom, ne haragudj
(hárfák vagy harsona-jel)
Léna: - Egyébként azt mondtad, hogy nem zavar ha nevetnek sőt: élvezed. Te nevettetni akarsz mióta megszülettél. A szomorú családokban mindig van egy gyerek akinek az a dolga hogy...
Leonce: - Elegem van
Léna: . Ne haragudj!
Leonce: - Nem haragszom. Csak hagyj már ezzel az analitikus dumával. Ne akarj te velem terápiázni a francba már.
(hosszú szünet)
Leonce: - Te mindig gazdag búzamező voltál nekem. hogyan tudnék én haragudni rád??
Léna (félre, a Karnak): - Igen. Ezt mondta (szívére teszi a kezét, nagyon örül, Leonce a pózban maradt, ezt nem hallja)
kar 1. - Ezt mondta, tényleg?
(Léna bólint)
kar 1: - Akkor megállapítom, hogy örüljünk.
Kar együtt: - "Kérjétek az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába!"
(Leonce egy sarlót vesz fel)
Léna: - Ezt szimbolikusan kelll érteni.
(Leonce leteszi, lehorgasztott fejjel áll megszégyenülten, egy idő múlva megszólal, mint egy kisgyerek):
Leonce. Akkor csak a köveket vegyük el tőlük, ahogyan eddig?
Léna: - Miért szerinted van másuk a gondjaikon kívül, amit felküldhetnének?
(léggömböket küldenek fel jelzésnek, aztán kisvártatva a köveket is a gömbökre kötik és felküldik. Dolgoznak egy darabig a csomózásokkal. Hátsó falon vetítés, kék ég, gyorsan futó felhőkkel. Fölül ugyanaz a fekete csillagos ég van, mint az elején. )
Léna: - Ütött az óra. Mehetünk aludni
Leonce: - És ez így megy mindennap
Harmadik felvonás második jelenet
(Leonce, Léna, Kar)
(megjelenik egy szivárvány. Léggömbök szállnak fel, Kar tagjai szappanbuborékokat fújnak. Leonce és Léna középen a szivárvány alatt állnak s ugrálnak, hogy elérjék, középre, a hátsó falra gyorsan futó felhők és kék ég van vetítve)
Léna: - Ó milyen jó a szivárványod alatt állni uram!. ezen a kövön közötöttem meg a szövetséget is veled.
Leonce: - Ezen a kövön találkoztunk s kötöttünk szövetséget mi is
Léna: - Ez a kő a mi helyünk, ég és föld találkozási pontja, afféle axis mundi
kar 1: - Ez a botrány köve is
Léna: - Erre a kőre akarom építeni a házamat is veled.
Leonce: - Azért még mindig érzem, hogy nem stimmel valami..
Léna: - Én is. De mire várunk még! Micsoda pogányaág ez a részünkről, hogy még mindig bizonytalanok vagyunk. Miért nem vagyunk teljesen a helyünkön?
Leonce: - Arra még várni kell egy kicsit
Léna: - Mikor lesz itt az ideje?
Leonce: - Mi nem tudjuk az időket, várjunk
Léna (félre a Karnak): - És azóta várunk és folytatjuk az egészet.
Kar1: - Helyesen és jól. Mindig készen kell állni a viharra
kar2: - a fényre,
kar3: - a földre,
kar4: - az égre,
kar 5: - a délre
kar 6: - a reggelre,
kar 7. - az álomra,
kar 8: - az ébredésre.
Kar együtt: - Mindig készen és várni Őt.
